Munkácsi járás

Területe – 1,1 ezer n.km vagyis a megye 8,6%-ka.
Lakossága – 104,2 ezer fő.

Nemzetiségi összetétele:
- ukránok – 87,1ezer fő (84%)
- magyarok – 12,8 ezer fő (12%)
- németek – 1,8 ezer fő (1,6%)
- oroszok – 1,1 ezer fő (1%)
- más – 1,05 ezer fő

      "... Akkor a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondanak, és az a két kun vezér, kinek a nevét fentebb soroltuk el, rokonságukkal, meg férfi- és nőcselédeikkel egyetemben az oroszok tanácsára és segítségével útra keltek Pannónia földjére. S így a Havaserdőn áthaladva, a hungi részekre szálltak. Midőn pedig oda megérkeztek, azt a helyet, melyet először foglaltak el, Munkácsnak nevezték el azért, mivel igen nagy munkával, fáradsággal jutottak el arra a földre, amelyet annyira áhítottak." -- Írja Anonymus a Gesta Hungarorum című XII-XIII sz. fordulóján keletkezett, legendákkal átszőtt művének 12. fejezetében. Ez az általunk ismert legkorábbi írásos utalás a város létéről és nevének keletkezéséről.
      Egy másik álláspont szerint a név szláv eredetű, a munka főnév származéka. ukrán elnevezése a magyarból származik.
      IV. Béla magyar király az 1241-ben betört tatárok áldozatául esett lakosság pótlására külföldieket telepített ide. 1356-ban Munkácsot királyi városként említik, 1378-ban Erzsébet királyné kiváltságorkkal ruházta fel. A XIV. század végén, Korjatovics Todor herceg meghagyta a város lakóit jogaikban. 1445-ben kelt adománylevélben pedig Hunyadi János szabad várossá nyilvánította, amelyet egy 1484-ben kelt okmányban Mátyás király megerősített.
      Kiváltságos jogaik ellenére a munkácsi polgárok a munkácsi vár és uradalom mindenkori birtokosainak alattvalói voltak és kedvező helyzetük a XVI. században fokozatosan rosszabbodni kezdett. A vár ostroma a város lakóinak nem kis károkat és zaklatást okozott, ezért Szapolyai János 1530-ban 3 évre felmenti őket az adózás alól.
      A Thököly, később Zrínyi Ilona alatti harcok, a vár háromévi ostroma igen megviselta a lakosságot. Az 1711-ben megkötött szatmári béke megszüntette a hadakozást. Munkácsra másfél évszázadnyi béke köszöntött.
      Az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc Kárpátalját és Munkácsot sem hagyta érintetlenül. 1849 április 22-én Munkácstól északra fekvő - napjainkban már a városhoz tartozó - Podheringnél /Őrhegyalja/ sikeres ütközetben megállították az előrenyomuló orosz csapatokat, akik nem számítottak nagyobb ellenállásra. A várat is csak a Szabadságharc eleste után, szeptemberben adták fel.
      Viharos XX. századunk sok szenvedést és változást /nem csupán pozitív/ hozott Kárpátaljának és ezáltal Munkácsnak is. Száz év alatt a lakosság hatszor váltott állampolgárságot anélkül, hogy egyszer is elhagyta volna lakhelyét.
      Az 1920-as trianoni béke megkötése után elcsatolták a történelmi Magyarországtól és az akkor létrejövő új állam, Csehszlovákia része lett. Munkács jelentősége abban nyilvánult meg, hogy Prágán kívül az egész országban csak itt volt orosz nyelvű gimnázium. További sorsát az 1938-as bécsi döntés alakította, ekkor ismételten magyar város vált belőle egészen az 1944-es orosz bevonulásig. Az 1947-es párizsi béke következtében elcsatolták Magyarországtól és a Szovjetúnió része lett annak felbomlásáig, 1991-ig. 1991-től az Ukrán Köztársaság része.

Munkács városával kapcsolatos magyarnyelvű linkek az Interneten:
http://www.freeweb.hu/munkacs/
http://karpatalja.lap.hu/