2 A Mars: kozmikus Bermuda-háromszög?  

 Tölgyesi Zoltán
(Színes UFO, 1996. február)

A Vénusz mellett a Mars az a bolygó, amely legjobban foglalkoztatta és foglalkoztatja ma is az emberek képzeletét. A hosszú évszázadok alatt megannyi legenda keletkezett a vörös bolygóról és a rajta élő vagy egykor élt idegenekről. Ellentétben a Vénusszal, az űrszondák nem oszlatták el az égitestet körüllengő titkokat, sőt ha lehet, tovább növelték a rejtélyt.

A Mars meghóditása.

A Mars kutatására indított első bolygószonda az orosz Marsz - 1 volt, még 1962. november 1 - jén. Több mint fél év után, 1963. június 19 - én érkezett meg úticéljához és mintegy 200 ezer kilométernyire közelítette meg a bolygó felszínét, amikor megszakadt vele a rádióösszeköttetés és a szonda örökre elhallgatott. A második űreszközt az amerikaiak küldték, a Mariner - 3 1964. november 5 - én indult, ám útja során meghibásodott és Nap körüli pályára került.
A későbbi események ismeretében a történteket akár rossz ómennek is tekinthetnénk, ám az Egyesült Államok néhány héttel később felbocsájtott Mariner - 4 nevű űrszondája 1965. július 15 - én sikeresen elérte a Marsot és 22 felvételt készített annak felszínéről. Az eredményes küldetést újabbak követték, a Mariner - 6 és 7 több mint 200 fotót küldött a Földre 1969 - ben.
Az amerikaiak eredményein felbuzdulva az oroszok is újrakezdték a Mars - programjukat és 1971. májusában két szondát is küldtek a vörös bolygóra. A Marsz - 2 a Mars első mesterséges holdjává lett és egy mérőkapszulát is eljuttatott az égitest felszínére, ami azonban nem élte túl a becsapódást. A Marsz - 3 ejtőernyős leszállást hajtott végre a Marson 1971. december 2 - án, de sajnos 20 másodpercen belül, az első néhány kép továbbítása után, meghibásodott és beszüntette adását.
1971 - ben a Mariner - 9 is megérkezett a Mars közelébe és elsőként készített felvételeket a bolygó két holdjáról, a Phobosról és a Deimosról. Az oroszok következő szondája, a Marsz - 4, útjának végén meghibásodott és elszállt a Mars mellett, ám a Marsz - 5 sikeresen pályára állt és mesterséges holdként keringve sok értékes adatot juttatott vissza a Földre. A Marsz - 6, megismételve a Marsz - 3 küldetését, 1974. március 12 - én leszállt a bolygón, ám mintha csak a sors iróniája lett volna, néhány perc működés után ez a szonda is működésképtelenné vált. A Marsz - 6 testvére, a Marsz - 7, hasonló sorsra jutott mint a Marsz - 5, későn gyulladtak be a fékezőrakétái és elszáguldott a Mars mellett.
1976 nyarán értek felszínt az amerikai Viking - szondák, amelyek leszállásuk előtt rengeteg fényképet készítettek a bolygóról. A Viking - 1 június 19 - én érkezett és július 20 - án szállt le, míg a Viking - 2 augusztus 7 - én állt pályára és szeptember 6 - án ért talajt. Mindkét szonda kifogástalanul működött ( leszámítva a Viking - 1 szeizmométerét ) és kísérleteket végeztek a marsi élet lehetőségéről, valamint még keringéseik során elkészítették azokat a fotókat, amelyek azóta is izgalomban tartják a világot.
Az orosz Phobosz - 1 és 2 1988. július 12 - én startolt és 1989. januárjában érték volna el a Marsot, illetve annak holdjait. A Phobosz - 1 - el már szeptember elején megszakadt a rádiókapcsolat, a Phobosz - 2 egészen március 25 - ig működött, majd titokzatosan elnémult miután egy különös űrbeli objektumot fényképezett le a Phobos hold mellett. Az amerikai Mars Observer 1992. szeptember 25 - én indult és 1993. augusztus 21 - ig küldött információkat a Marsról, amikor az orosz társaihoz hasonlóan elhallgatott.
A fenti áttekintésből kitűnik, hogy a hadisten bolygója nem adta meg egykönnyen magát a tudósoknak. Habár gyakran elhangzik, hogy az űrkutatás viszonylag nagy hibaaránnyal dolgozik, különösen az önműködő, illetve távirányítású szondák esetében, ám a Mars esetében feltűnően sok " véletlen " történt. A Vénusz felderítésére küldött 17 űrszonda közül csak négy hibásodott meg, ebből kettő azért, mert nem számítottak a szélsőséges vénuszi időjárással. A Mars esetében a 17 szondából kilenc nem teljesítette a feladatát és közülük néhánynak meglehetősen furcsa körülmények között veszett nyoma.

A Viking - program

Amikor 1975. augusztus 20 - án útjára indították a Viking - 1, majd szeptember 9 - én a Viking - 2 űrszondákat, az egész világ lázban égett. A tudósok és a nagyközönség azt várta ettől a küldetéstől, hogy végre választ kapjon a régóta feltett kérdésre: van - e élet a Marson? Bár már akkor is akadtak szkeptikusok, akik azt nyilatkozták, hogy ha van is élet a Marson, akkor azt a Vikingek nem fogják felfedezni, a többség bizakodva nézett a jövőbe.
A Viking - 1 1976. június 19 - én érte el a bolygót és leszállóegysége július 20 - án landolt a Chryse Planatián. A második szonda augusztus 7 - én állt Mars körüli pályára és leszállóegysége szeptember 6 - án ért talajt az Utopia Planatián, mintegy 6500 kilométernyire a Viking - 1 - től. Az egy - egy hónapos keringésük alatt a szondák fényképfelvételeket készítettek a bolygó felszínének szinte minden négyzetméteréről és különböző méréseket végeztek.
A Földre továbbított képek elemzésekor a szorgalmas kutatók, köszönhetően a kiváló minőségű és nagy felbontású, viszonylag kis magasságból ( 1700 kilométer ) felvett fényképeknek, sok olyan felszíni képződményt találtak, amelyek megdöbbentették őket. A legszembetűnőbb forma egy emberi arc volt, amely a Cydonia Mensae nevű területen ( északi szélesség 40.9 fok, nyugati hosszúság 9.45 fok ) bámult az égboltra. A talajból 300 - 400 méternyire kiemelkedő, európai férfiarc 2.5 kilométer hosszú és 2 kilométer széles. Erről a területről összesen 18 fotó készült, ebből 11 felvétel felbontása teszi lehetővé az Arc vizsgálatát, ám tényleges elemzésre csak 5 alkalmas.
A nyitottabb kutatók, köztük Vincent DiPietro és Gregory Molenaar, a NASA - nak dolgozó technikusok, a fényképek alapján elkészítették az Arc részletes analízisét és térbelileg is rekonstruálták a hatalmas faragványt. Számítógépes képjavítással kimutatták, hogy az Arcnak vannak bemélyedő szemei, kiemelkedő orra, szája, fogai és még pupillája is!
A marsi Arc felfedezése arra ösztönözte a kutatókat, hogy újabb mesterséges formákat keressenek a fényképeken. Igy bukkantak rá az Erődre, a Városra és a Piramisokra. A Város talán 20 kilométernyire fekszik az Arctól, nyugat - délnyugati irányban. Szabályos utcahálózata van és belsejében éles szögű formációk látszanak, amelyek a természetes kialakulás ellen szólnak. Ebben a Városban található az Erőd, amely egy csúcs nélküli piramis és így látni engedi a belsejét is. A Piramisok a város határában állnak, közülük a legnagyobb, a D&M piramis, ötoldalú.
A marsi objektumok egymáshoz való viszonyát Richard C. Hoagland vizsgálta és többféle matematikai állandót ( például a pi ) és összefüggést fedezett fel. Mindezeket figyelembe véve egyesek bizonyítottnak látják, hogy a Marson valaha intelligens lények éltek és ők készítették ezeket az építményeket. A NASA kezdetben lándzsát tört amellett, hogy természetes formákról van szó, amelyeken a fény - árnyék játéka hozza létre ezeket a meglepő alakokat, ma azonban már nem olyan biztos benne és további kutatások tárgyává teszi a kérdés eldöntését.
A Vikingek életkereső kísérlete hasonlóan megkérdőjelezhető eredményt hozott. A teszt abból állt, hogy radioaktív szénnel telített tápanyaggal keverték el a bolygó felszínéről vett talajmintákat. Az esetleges mikrobák a tápanyag elfogyasztása után radioaktív széndioxidot lehelltek volna ki, amelyet egy műszer azonnal jelzett. A kísérlet kezdetén a Geiger - számláló valóban jelzett, amit egyes kutatók kémiai, mások biológiai reakcióknak véltek. Néhány hét után a jelek megszűntek, de a biológusok kész voltak a magyarázattal: a szonda belsejében, a fénytől és levegőtől elzárt élőlények elpusztultak. Mindkét Viking ugyanerre az eredményre jutott, ám a hivatalos álláspont szerint mégsem létezik élet a Marson.
A Viking - teszt használhatóságát többen is kétségbe vonták. A szondák leszállása kezdetben ejtőernyővel, majd az utolsó kilométereken fékezőrakétákkal történt. Szakértők szerint a fékezőrakéták több ezer fokos lángja és az iszonyatos erejű légnyomás minden életet elpusztított a leszállási hely közelében, így nem is várhatták, hogy pozitív eredményt kapnak a kísérleteknél. Mások úgy vélik, a NASA szándékosan eltitkolja vagy meghamisítja az eredményeket, és nemcsak ebben a kérdésben, hanem a Mars légkörét és időjárási viszonyait illetően is.
Sok olyan véleményt hallani, hogy a marsi légkörben, amelynek nyomása századrésze a földinek ( 7 - 9 mbar ), nem keletkezhetnek olyan szelek, amelyek képesek lennének létrehozni a fényképeken látható homokdűnéket vagy hogy a Vikingek ejtőernyői nem voltak elég nagyok a ritkább légkörben való leereszkedéshez. Többen kifogásolták, hogy az állítólagos marsi légkörben nem jöhetnek létre a felvételeken kivehető felhőképződmények, továbbá nem keletkezhet köd.
A Mars folyamatos megfigyelése fényt derített arra, hogy szabályos évszakváltások mennek végbe a bolygón és a melegebb időszakokban a sarki hó- és jégsapkák megolvadnak. Ezzel párhuzamosan a talaj zöldes elszíneződést mutat, ami arra utal, hogy azokon a helyeken növényzet sarjad. A Schiaparelli által egykor csatornáknak nevezett kiszáradt folyó- és gleccsermedrek oldalaiban ugyanez a jelenség figyelhető meg a marsi nyár idején.

 A Phobosz - sztor

Az orosz Phobosz - szondák feladata, a Mars felszínének és légkörének tanulmányozásán kivűl, a Phobos hold vizsgálata volt. Egyes orosz kutatók már a hatvanas években hangot adtak azon véleményüknek, hogy a Mars két holdja, a Phobos és a Deimos, mesterséges eredetű és üreges belsejű. Ennek a hajmeresztő állításnak a bizonyítására igen meggyőző érveket sorakoztattak fel: a két hold, a Naprendszerben egyedülálló módon, az óramutató járásával megegyező irányban kering a bolygó körül, pályájuk szabályos kör alakú, keringési sebességük rendkivűl gyors, valamint hogy egy holdhoz képest túlságosan nagy a fényességük, ráadásul a holdak sűrűsége nagyon kicsiny. Dr. Stanton Friedman amerikai nukleárfizikus szerint a  színképelemző mérések arra mutattak, hogy a holdak üregesek és fémburkolatukat részint a belsejéből kibányászott, részint kozmikus por borítja.
A marsi holdakkal kapcsolatban van még egy említésre méltó momentum és ez nem más, mint a jól ismert Gulliver utazásai című Jonathan Swift regény. Swift könyve 1726 - ban jelent meg először nyomtatásban, 150 évvel azelőtt, hogy Ashap Hall csillagász felfedezte volna a két holdat. Gulliver egyik útja Laputába vezet, ahol nagy tudósok laknak, akik az asztronómia terén is tájékozottak, így ismerik a Mars két holdját! Az egyik hold Marstól való távolságát 10179 kilométerben adják meg ( a helyes 9377 km helyett ), a másikét 16965 kilométerben ( ez valójában 23436 km ). A keringési időkre meghatározott értékeik 10 ( a 8 helyett ) és 21.5 ( a 25 helyett ) óra.
Nem kizárt, hogy az orosz tudósok ennek a kérdésnek is a végére akartak járni a két szonda elindításával. A hivatalos közlemény szerint a Phobosz - 1 az egyik programmódosítás során téves adatokat kapott ( ?! ), mire napelemeit elfordította a Nap irányából és kimerültek az áramforrásai. Egy másik változat úgy tudja, hogy váratlanul megszakadt a rádiókapcsolat a földi irányítás és a szonda között, amikor az elérte a Phobos hold közelét.
A Phobosz - 2 esete még ennél is izgalmasabb és több vitára adott okot. Az orosz űrkutatási hivatal tájékoztatása szerint a szonda fedélzeti számítógépe mondta fel a szolgálatot egy különösen kényes repülési manőver során. Az ufológusok viszont úgy gondolják, hogy a Phobosz - 2 - t a földönkívüliek semmisítették meg vagy fogták el.
Az űrszonda 1989. januárjától márciusig a Mars felszínét fényképezte és számos felvételt készített infravörös kamerával is. Ez utóbbi képek némelyikén egy - feltehetőleg felszínalatti - város úthálózata látszik. A Phobos hold fényképezése során megörökítésre került egy azonosítatlan repülő objektum is: egy szivar alakú UFO, amely 25 kilométer hosszú és 1 kilométer széles. Az ismeretlen szerkezetet a két fedélzeti kamerán kivűl az infravörös fényképezőgép is észlelte és a szonda meghibásodása néhány másodperccel e kép elkészülte után következett be. A dolog szépséghibája mindössze annyi, hogy egy másik, jóval korábban készített fotón is látható egy hasonló szerkezet, amint a Mars felett lebeg, ám erről bebizonyosodott, hogy a fényképfeldolgozás tökéletlensége a bűnös, az alkalmazott Termoskan technológia ( fényképező - szkennelő eljárás ) hibájáról van szó. Legalábbis a szakemberek szerint.

A Mars Observer titka

1992. szeptember 25 - én az amerikaiak egy Titan III - as hordozórakétával az űrbe jutatták a Mars Observer szondát. Ennek feladata a Mars felszínének teljes felmérése, feltérképezése volt, illetve jobb felbontóképességű kameráival fotókat kellett volna készítenie a marsi Arcról, Piramisokról és a többi titokzatos építményről.
A szonda 1993. augusztusában érte el a vörös bolygót, ám pár nappal a pályáraállás előtt, augusztus 21 - én, elhallgatott a rádióadója. A NASA szerint a Mars körüli pályára állás során szivárgás keletkezett a nagynyomású üzemanyagcsövekben és a kiömlő folyadék forgásba hozta a szondát, amely vészüzemmódba kapcsolt és nem állította vissza a manőver idejére  megszűntetett rádióösszeköttetést. A felfüggesztett rádiókapcsolat miatt a földi irányítás nem kaphatott adatokat a szondáról, így a hiba valódi oka sohasem fog kiderülni. Az atmoszférába ( különösen az ilyen ritka légkörbe mint a marsi ) való belépéskor általában nem szokták lekapcsolni az űrszondák rádióját és a gyártó cég is megerősítette, hogy erre semmi szükség sem volt, ám a NASA mégis így cselekedett, holott ezzel ellentmondott saját szabályzatának.
A szonda elvesztése után természetesen rögtön megindultak a találgatások, hogy mi is történhetett odafenn. Egyesek szerint az orosz Phobosz - 2 - höz hasonlóan az idegenek lőtték le vagy fogták el a Mars Orbitert, mások szerint a NASA kapcsolta ki a szondát, hogy ne kerüljenek nyilvánosságra azok a képek, amelyek egyértelműen bizonyítanák mesterségesen létrehozott építmények létezését a bolygón.A csalódott tudósok most az 1996. novemberében elindítani kívánt szondában, a Mars Global Surveyorban bíznak, amely egyéb feladatai mellett a Mars felszínére juttatná a Mars Pathfindert, egy önjáró felderítőjárművet is. A szakemberek reményei szerint a Global Surveyor elvégezné azokat a méréseket és fényképezési munkákat, amelyeket a Mars Observernek kellett volna teljesítenie, a Pathfinder pedig több helyen kutathatna a marsi élet nyomai után, valamint közvetlen közelről megvizsgálhatná az Arcot és a Várost.

Vissza >>>