Kádas Katalin
 Kárpátalján,
Beregszászban születtem. Minden idegszálammal kötődőm e tájhoz, az emberekhez. Ma
már tudom, bárhova is sodor a sors e határokszabdalta Európában - csak itt lehetek
igazán itthon, e szomorú sorsú Kárpát medencében.
Tanárnőm, Drávai Gizi néni fedezte fel
rajzkészségemet és irányított Horváth Anna érdemes művészhez, aki elindított
ezen a pályán. A festés, rajzolás, lételemem lett.
 Olyan ez, mint a szerelem.
Boldogságot ad. "Aki rajzolni tud, mélyebben lát a valóságba." – írta M.
Gorkij. Ezt a mélységet szeretném érzékeltetni, amikor embereket, virágokat, esetleg
kopár fákat ábrázolok. Szeretem a megtépázott, szétfutott, néha könyörgő,
magányos fákat, mert emberi sorsok üzenetét küldik felém.
Hiszek a művészet emberformáló erejében, a színekben
hullámzó ritmusokban, a vonal lüktetésében, a formákban, a konkrétban, vagy az
elvonban, mely így, együttesen válik varázsossá.
 1967-től rendszeresen veszek részt önálló és csoportos
kiállításokon. Főbb állomásaim: Beregszász, Ungvár, Kijev, Tőketerepes,
Bodrogszerdahely, Kovászna, Budapest, Székesfehérvár, Makó, Nyíregyháza,
Sárospatak, Kisvárda, Vásárosnamény, Fehérgyarmat, Mátészalka, Tállya stb. Több
Magyarországi művésztelep állandó résztvevője vagyok.
 1993-ban festőtársaimmal
megalakítottuk a "Bereg" alkotó egyesületet, melynek elnöke lettem, s e
feladatomat 1997 végéig, sorsom átalakulásáig aktívan végeztem.
A festészet mellett az utóbbi négy évben versírással
is kacérkodom. Azt a képet, melyet nem érkeztem megfesteni, megírom.
1995-ben az Intermix gondozásában megjelent első kötetem "EGO"
címmel, melyből a címadó versemmel fejezném be bemutatkozásomat:
EGO
Erőm --
Isten Nórájáé.
Világom --
Bartók Mikrokozmosza.
Indulatom --
Ravel Bolerója.
Örömöm --
Vivaldi Négy évszaka.
Virágom --
Van Gogh Napraforgója.
Vagyok --
Csontváry Magányos cédrusa.
Magam varázsolta pipacsos mezőn
óhajommal
"Szeretném, ha szeretnének."
 
|
